január elején kezdtem, olyan lelkesedéssel, hogy csak na, abban a hiszemben, hogy hollandia engem tárt karokkal vár majd. hát nem vár. illetve ahogyan én szerettem volna, úgy - és tegyük hozzá, hogy egyelőre nem. Megy a szívás ezerrel, piszkos meló munkát keresni, kár hogy nem fizetnek érte, akkor biztosan több zsetnom lenne, mint regisztrált pályakezdőként. Ja, azé tegyük hozzá, hogy a fagyis munkaalkalmasságit könnyebb volt elintézni, mint gondoltam, pénz a zsebbe, igazándiból még tüdőszűrésre sem kell eltekernem, a negatív eredmény meg lett előlegezve. kedvezményes áron, 4 ropiért. Egy nap alatt nem fogok annyit megkeresni, de sebaj, legalább van vmi. amiért tennap visszakúsztam pestre a családi idillből az egy állásinterjú volt, miszerint marketing asszisztenst/junior managert keresnek. eleve nem lenne eccerűbb menedzser asszisztenst írni, ez igazán kötöszködés a részemről. szóval a mai állás"interjún", azt hiszem, az első igazi itthonin vtam, ami annyira szánalmas volt, hogy csak na! Save max-ról hallottatok már? énsem, weboldalukról sem sok derül ki, aztán amikor az csillivilla ajtaját egy oláh jennifer lopez nyitotta ki köldökig dekoltált zöld-arany ruciban, tényleg kezdtem aggódni, hogy pornóválogatásra érkeztem. de mégsem. interjú helyett egy nem túl meggyőző szövegű exisoklatárs kisasszony tartott tájékoztatót számunkra (4en voltunk), miszerint mennyire szuper lehetőség és biznisz a savemax cspatába tartozni, (szegényem látványosan izgult, amit a testbeszéd és kommunikációs tréningekről tanultakkal próbált ellensúlyozni), de a kapcsolót mégsem ez verte ki és nem is a szutyok, amiről beszélt, hanem a h hn8tól f7ig tartó a munkaidőt szigorúan kiskosztümben lehet abszolválni.az már csak mellékes, h másnap már mehetünk is 7,45-re próbanapra. és ha nem tetszik, akkor sok szerencsét a továbbiakhoz. Igaz, nem is sikert, a munkakereséshez tényleg szerncse kell. no és a kapcsolatok. én az utóbbiban bízom. uff